Spontán vetélés esetén a terhesség látható, külső ok nélkül megszakad. Ilyenkor egy egészen aprócska, még a 600 grammot sem elérő, életjelenséget nem mutató magzat hal el a kismamában. Sokan úgy gondolják, a mesterséges megtermékenyítés növeli erre az esélyt, ám valójában nem nagyobb a kockázata, mint természetes úton történő fogantatás esetén. Ha szeretnénk csökkenteni a magzat elhalásának esélyét, fontos, hogy tisztán lássuk a spontán vetélés okait. Cikkünkben összegyűjtöttük, milyen típusai és tünetei vannak a jelenségnek. Emellett szó lesz arról is, mit tehetünk, hogy minimalizáljuk a kockázatokat, és mit, ha már többször is megtörtént a baj.
Spontán vetélésnek nevezzük azt a vetéléstípust, amikor a várandósság 24. hete előtt szakad meg a terhesség, úgy, hogy az eseményt nem előzte meg semmilyen külső behatás. A terhességek megszakadása döntően első trimeszteri. Körülbelül 50-75%-a szakad meg a várandósság első 12 hetében (korai vetélés); a 12-24. hét között (középidős vetélés), az időben előrehaladva már jóval ritkábban. Ez a tragikus esemény egy olyan embrió fejlődésének a végét jelenti, aki a későbbiekben valamilyen fogyatékossággal született volna. A 24. terhességi hét után pedig már nem vetélésről, hanem halva születésről beszélünk.
A vetélési típusokat tekintve létezik fenyegető vetélés (abortus imminens), kezdődő vetélés (abortus incipiens), komplett, azaz teljes vetélés (abortus completus); valamint inkomplett, azaz tökéletlen vetélés (abortus incompletus). Ha pedig a magzat ugyan spontán hal el, de nem indul meg a kilökődése magától, ez az úgynevezett nem lezajlott vetélés (missed abortion). Ez a típusú vetélés nem is mindig jár tünetekkel, így sok kismama előtt észrevétlen maradhat.
Ha pedig a spontán vetélés gyakoriságát nézzük, az lehet egyszeri, illetve többszöri (habituális). A habituális vetélés esetén a nő legalább háromszor, mindig a 24. hét előtt vesztette el magzatát. A spontán vetélés kiváltó okának néha a genetikai rendellenességeket, vagy a különböző autoimmun betegségeket (lupus, vagy vérképzőrendszeri zavar) gondolják az orvosok.
A spontán vetélés tünetei nem mindig szembetűnőek: néha a jelenséget nem is jelzi más, mint egy, a szokottnál is erősebb menstruáció. Máskor egy, vagy éppen két szakaszban zajlik le. Ha a 16. hét előtt következik be, akkor egyszerre távozik a magzattal a méhlepény és a magzatburok is. Ha azonban a 16. hét után, akkor az első szakaszban a magzat távozik a méhből, és csak a második, lepényi fázisban követi a méhlepény.
Vérzés esetén, görcsös háti és/vagy alhasi fájdalmak, vagy a terhesség eddigi tüneteinek hirtelen megszakadásakor azonnal érdemes orvoshoz mennünk. A spontán vetélést rutin ultrahangvizsgálattal, nőgyógyászati vizsgálattal, Doppler-vizsgálattal, illetve hormonszint-vizsgálattal lehet kimutatni. Ágynyugalommal és progeszteronnal a fenyegető vetélés még visszafordítható.
Sajnos a spontán vetélés bárkinél előfordulhat – a legnagyobb kockázattal viszont akkor számolhatunk, ha az alábbi rizikócsoportok egyikébe tartozunk.
Hüvely-méh fertőzés, más néven ivarcsatorna-fertőzés. Ha a pár férfi tagjának van valamilyen fertőzése (pl. idült prosztata-gyulladása), esetleg a nőnek valamilyen gyulladása, a kórokozók bejuthatnak méhbe a 16. héttől. Ha ott gyulladást váltanak ki, azzal megrepesztik a magzatburok alsó felszínét, a magzat kilökődhet.
Nőgyógyászati rendellenességek. Az évek során számos komoly betegség hagy szervezetünkön nyomot. Ilyen lehet a méhfalak összenövése (más néven Asherman-szindróma), a méh fejlődési rendellenességei vagy a méhnyálkahártya tbc miatti elhalása. Ha túl sok, nagy, vagy éppen problémás helyeken őrződtek meg e betegségek nyomai, az vezethet spontán vetéléshez is.
Méhnyak elégtelenség. Ha a méhnyak elsődlegesen vagy másodlagosan nem funkcionál, az szintén okozhat problémát. Elsődleges a méhnyak elégtelenség, ha a méhszáj a 20. hét körül megnyílik (általában egyéb tünetek nélkül). Ezt általában valamilyen méhfejlődési rendellenesség okozza. Másodlagos méhnyak elégtelenségről pedig egy nem szakszerű terhesség-megszakítás, vagy egy korábbi szüléskor jelentkező, méhnyakzáróizom-sérülés utóhatásaként beszélhetünk.
Sárgatest elégtelenség. Amennyiben nem termel elég progeszteront a sárgatest, a petesejtet nem képes megfelelően befogadni a méhnyálkahártya. Ez kiválthatja az úgynevezett megkésett vetélést (missed abortion), valamint a magzat elhalását.
Immunológiai összeférhetetlenség. Ha a magzatot védő ellenanyagok termelődése késik (ez általában akkor fordul elő, ha a pár női és férfi tagjának az antigénjei nagyon hasonlóak), a magzatot a szervezet idegen szövetként érzékeli majd – így az úgynevezett killer-sejtek (agresszív nyirok sejtek) célpontjává válhat.
Génhibák. Amennyiben a gyermek leendő szüleitől egy egészséges és egy génfelesleggel rendelkező, vagy épp hiányos kromoszómát kap, nagy rá az esély, hogy nem fog megszületni. Ez alól mindössze a Turner- és a Down-szindrómás babák 2%-a a kivétel. Egy, adott esetben nyitott gerincű baba valószínűleg nem is élné túl a születést.
Mindemellett fontos megjegyezni: bár sokan gondolják, hogy a spontán vetélés kockázata mesterséges megtermékenyítés esetén fokozott, ez valójában téves elképzelés. A kockázat valójában a természetes úton megfogant magzatok elvetélésével egyenértékű, azaz 15-25% körüli, és az édesanya korával együtt nő. Egyedül a hormonkezelések esetében lehet ennél nagyobb az arány.
Teljes vetélés után nincs szükség semmilyen beavatkozásra. Ha viszont a vetélés tökéletlen, akkor a vérzés erősségétől és a terhesség korától függően szükség lehet nőgyógyászati küretre a méh üregében (úgynevezett méhűri revízióra), hogy ne maradjon bent se vérömleny, se a magzat valamelyik része. A nőgyógyászati küret műtétként történik, általában altatásban.
Egy kutatás szerint a habituális vetélés kockázatát némileg akkor csökkenthetjük, ha a következő teherbeesés még 3 hónapon belül sikerül. Ez azonban nem szentírás. Egy ilyen komoly trauma után a legfontosabb, hogy akkor kezdjünk el ismét a párunkkal próbálkozni, amikor már mind testileg, mind mentálisan ismét készen állunk rá.
Védjük ki a fertőzéseket, amennyire csak lehet. Becslések szerint a vetélések több mint 70%-a valamilyen, a méhbe felszálló fertőzés miatt történik. Ezt gyakran okozza valamilyen tápanyaghiány, ám akár – a férfi részéről – egy prosztatagyulladás is előidézheti. Ezért fontos, hogy ha bármilyen baj felmerül, alaposan vizsgáltassuk ki magunkat és párunkat, valamint az is, hogy magunkat és babánkat védetté tegyük a fertőzésekkel szemben. Ez utóbbit a leghatékonyabban a vitaminok pótlásával tehetjük meg: nők esetében speciális terhesvitaminokkal. A tápanyagpótlás azonban a férfiak esetében is fontos, hiszen gyakran a nem megfelelő minőségű spermium a problémák okozója.
Figyeljünk a tápanyagpótlásra. A modern táplálkozás kevéssé elégíti ki még egy átlagos ember tápanyagszükségletét is – hát még kettőét. Emiatt rendkívül fontos, hogy ne bízzuk a vitaminok és ásványi anyagok bevitelét a véletlenre: szedjünk várandósvitaminokat, a különböző trimeszterek igényeinek megfelelően. Lehetőleg olyat válasszunk, amelyben több, különböző tápanyag is jelen van (lehetőleg citrát és glükonát kötésekkel); így a különböző nyomelemek és vitaminok egymás felszívódását akár 80%-kal is javíthatják. Íme három nélkülözhetetlen tápanyag, amelyeket mindenképp tartalmaznia kell a vitaminnak: réz, cink (vírusölő hatásúak, így védenek a felszálló fertőzések ellen is), illetve a folát (már pár hónappal a terhesség tervezése előtt).
Éljünk és étkezzünk egészségesen! A BMI-szerinti, normál testsúly fenntartásával, a káros szenvedélyek (dohányzás, alkohol, illegális drogok) mellőzésével, a koffeinbevitel és a stressz csökkentésével, valamint a gyógyszerszedés minimalizálásával máris sokat tettünk magzatunk életben maradásáért. A rendszeres testmozgás pedig a mentális és a fizikai egészségünk fennmaradását egyaránt biztosítja.
A természet néha nehezen kiszámítható – azonban fontos, hogy amennyire csak lehet, felkészüljünk minden eshetőségre, és az esetlegesen felmerülő problémákra. Akinek már volt része spontán vetélésben, érthető, ha nem szeretné a későbbiekben a véletlenre bízni a baba érkezését. A ReproGenesis klinikán szakembereink segítségével kiderítheti Ön is, mi áll egy sikeresen végigvitt terhesség akadályában. A hormonszintek megmérésével, a kismedence ultrahangos vizsgálatával, egy immunológiai és egy genetikai vizsgálattal már biztosabb képet kaphat szervezete jelenlegi állapotáról, így teherbeesésének esélyeiről is. Nem kell beletörődnie meddőségébe: intézményünk a legmodernebb eszközökkel, szakértőink pedig a legkorszerűbb tudásanyaggal várják, hogy segítsék az Önök álmának megvalósulását is.
Meddig beszélünk spontán vetélésről?
A várandósság 24. hete előtt megszakadó terhességet nevezzük spontán vetélésnek, ha az esemény nem külső behatás következménye.
Nagyobb-e a vetélés kockázata mesterséges megtermékenyítés esetén?
Nem, ez téves elképzelés: a kockázat megegyezik a természetes úton fogant magzatok elvetélési arányával, körülbelül 15-25 százalék.
Melyek a spontán vetélés leggyakoribb tünetei?
Hüvelyi vérzés, alhasi vagy háti görcsös fájdalom, a korai terhességi tünetek hirtelen megszűnése, valamint láz vagy súlyvesztés.
Mikor beszélünk habituális vetélésről?
Akkor, ha a nő legalább háromszor, mindig a 24. hét előtt vesztette el magzatát.
Hogyan lehet csökkenteni a spontán vetélés kockázatát?
Egészséges életmóddal, megfelelő vitaminpótlással, a fertőzések kivédésével, valamint a káros szenvedélyek elkerülésével csökkenthető a kockázat.
Foglaljon időpontot konzultációra ReproGenesis klinikánkon. Szakemberekből álló csapatunk átfogó kivizsgálással segít feltárni, mi állhat a háttérben, és hogyan növelhető a sikeres teherbeesés esélye.
Lépjen kapcsolatba velünk, és tudjon meg többet kezelési lehetőségeinkről.
Hlinky 144, 603 00 Brno, CZ
