Bár maga a természet alkotta meg, ezért nem is lehetne kézenfekvőbb és magától értetődőbb folyamat nála, a fogantatás mégsem mindig egyszerű, hiszen számos tényező együttállása szükséges a sikeréhez. Utolsó állomása a beágyazódás eseménye, amelynek megtörténte után a HCG hormon megemelkedik a szervezetben, így a terhesség már nemcsak remény lesz, hanem teszttel igazolható ténnyé válik.
A terhesség kialakulásában a női test számos mozzanata jelentős szerepet játszik: a petesejt és a hímivarsejt találkozása előtt épp úgy, mint az azt követő szakaszban. A havonta egyszer végbemenő peteérés nyomán a sikeres fogantatás esélye egy ciklusban 20–30 százalék, míg egy év alatt védekezés nélkül körülbelül 80–90 százalék esély lehet a teherbeesésre, ha nem áll fenn bármilyen egészségügyi, vagy lelki nehézség.
A test – mialatt kiválasztja az érett petesejtet, amely kilökődik, és találkozik a hímivarsejttel, majd jó esetben megtermékenyül – már a beágyazódás folyamatát is előkészíti. Ennek során kialakul a méhet kibélelő vastag nyálkahártya, amely így alkalmassá válik arra, hogy az 5–7 napot vándorló zigóta – azaz a megtermékenyített petesejt – megérkezése után hozzátapadjon a méh falához, tehát megtörténjen a beágyazódás. Vajon milyen jelei lehetnek annak, hogy ez a folyamat sikeresen megtörtént?
Beágyazódásról akkor beszélhetünk, amikor a méhbe jutó zigóta megtapad annak megvastagodott falán. A zigóta amíg ideérkezik – a megtermékenyülés után 5–7 nappal –, folyamatosan osztódik tovább: végül a hólyagcsíra, vagy más néven blasztociszta állapotot éri el, és ebben a formájában történik a megtapadás is. Utóbbira azonban 2–3 napot várni kell: a beágyazódás idejére már 70–100 sejt is alkotja a hólyagcsírát, amelyet a méh fala nemcsak megvastagodott, de tápanyagokkal megtelt nyálkahártyával vár. Miután lezajlott a beágyazódás, a blasztociszta rákapcsolódik az anya vérkeringésére.
Mivel a zigóta útja néhány napig tart, a beágyazódás folyamata az ovulációt követően 8–10. napon valósul meg általában. A megtapadást körülbelül ötnapos eseménynek tekintjük, bekövetkezte után pedig a szervezet elkezdi a terhességi hormon – a HCG – termelését. Ezért lehetséges, hogy a sikeres fogantatás akár a megtermékenyülés utáni 14. napon már kimutatható.
A beágyazódás folyamata másféle hormonokat is beindít: többek között a progeszteron hormon termelődését, amely gátolja a menstruációt, valamint tápanyaghoz juttatja a méhnyálkahártyát. Szintén rögtön a megtapadás után kezd termelődni a humán koriális gonadotropin, más néven a méhlepény. Orvosi szempontból a sikeres beágyazódás a terhesség első hivatalos lépése: a megtermékenyített petesejt a 8. hétig zigóta, a 9. héttől azonban magzat státuszba lép.
Természetesen a sikeres teherbeesést tekintve bizonyos részleteket a természet kezébe kell adni, abban az esetben is, ha orvosi segítség szükséges a fogantatáshoz. Azonban mindenképpen jó hír, hogy a gyermekvállalásért tett lépéseket – köztük a beágyazódást is – támogathatjuk teljesen természetes módokon. Az életmódbeli változtatások, amelyeket segítségül hívhatunk, több komponensből állnak össze. Erről bővebben a beágyazódás segítéséről szóló cikkünkben is olvashat, alább pedig összefoglaljuk a legfontosabb tényezőket.
A termékenységre jótékonyan ható étrenddel nem kell a gyermekvállalásig várni, tanácsos minél előbb elkezdeni, hiszen szervezetünk annál előbb a lehető legmegfelelőbb állapotba kerülhet.
A rendszeres sportolás, legyen az valamilyen edzés, vagy a gyakori hosszabb séta, fontos szerepet játszik abban, hogy megfelelően felkészítsük a szervezetet az embrió befogadására. A mozgás emellett a túlsúly megelőzésében is rendkívül lényeges, hiszen a plusz kilók gyakran hormonproblémákhoz vezetnek, ami igazán megnehezíti a sikeres fogantatást.
Az alkoholfogyasztás és a túlzott koffein sem ajánlott a babavárás időszakában, illetve az arra való készülődés alatt is érdemes húzni egy határt ezekkel kapcsolatban. Például napi egy csésze kávéban maximalizálni a koffeinfogyasztást. A dohányzást jobb teljesen mellőzni: egyrészt rossz hatással van a hormonrendszerre, emellett negatívan befolyásolja a pajzsmirigy működését, amely igazán megnehezítheti a teherbeesést.
Természetesen fontos a vitaminfogyasztás, az A-, C-, E-, B-vitaminok mind segíthetik az embrió megtapadását, csakúgy, mint a leglényegesebb nyomelemek: a folsav, a magnézium, a vas, a cink vagy a szelén. A legtöbb fontos tápanyag megtalálható a terhesvitaminokban, így akár azok között is lehet keresgélni a várandósságra készülve.
Nem alapszabály, hogy a teherbeesést követően tapasztaljuk a beágyazódás jeleit magunkon, de előfordulhat, hogy már egész korán érzékeljük a sikeres fogantatást. Nézzük, mely tünetek utalhatnak arra, hogy a babavárás időszakába léptünk!
Mivel a női test nem csupán az aktuális eseményeket kíséri végig, de a következő hónapok változásaira is készül, a méh növekedése miatt előfordulhat, hogy a friss várandós az alhasi tájékon, valamint a derék környékén fájdalmat érez. Ezek az érzések, ha hirtelen jelennek meg, és hasonló gyorsan távoznak, az ijedtség ellenére sem jelentenek bajt.
Köztudott, hogy a női test hője az ovuláció utáni napokban magasabb lesz. Kevésbé ismert tény azonban, hogy a beágyazódás jele is lehet az egy-két tizedfokkal nagyobb testhő.
Amikor a gyermeket tervezzük és a sikeres fogantatásban, a menstruáció elmaradásában bízunk, nagyon rémisztő lehet, ha pecsételő vérzést tapasztalunk, azonban nem kell feltétlenül rosszra gondolni. Az enyhén rózsaszín pecsételő vérzés a terhesség egyik első jele is lehet. Ha erősebb, menstruációs vérzéshez hasonlító jelenséget tapasztalunk, inkább forduljunk orvoshoz.
Mivel a beágyazódást követően progeszteron hormon termelődik, amely hozzásegít a menstruáció elmaradásához, valamint a méh táplálásához, gyakran találkozhatunk a szédülés tünetével is. Az említett hormon nagy mennyiségben való jelenléte ugyanis könnyen vezethet vérnyomáscsökkenéshez, ami nemcsak szédülést, de émelygést, hányingert, az úgynevezett reggeli rosszullét jelenségét is előidézheti.
Szintén a hormonok változásaira fogható a bélműködés módosulása, mivel az emésztési folyamatok lassulnak, gyakori a puffadás, valamint az emésztési nehézségek megjelenése.
A beágyazódás jele lehet a hüvelyváladék megjelenése, ennek kapcsán inkább átlátszó színű, nem szagos váladékra kell számítani.
A mellben feszítő érzést tapasztalhatunk már a beágyazódást követő első napokban, emellett a bimbó körüli rész – az úgynevezett bimbóudvar – sötétebbé színeződhet.
Ez a fajta tünet szintén a hormonváltozások számlájára írható a korai terhesség idején. Ha tapasztaljuk, érdemes ügyelni a gyakori vízivásra. Amennyiben ezek után is hosszú távon fennáll a probléma, forduljunk orvoshoz, hiszen vérszegénység is állhat a háttérben.
A jelenség már az első napokban is a sikeres beágyazódás egyértelmű jele lehet: az ösztrogén és a progeszteron hormonok nagy számú jelenléte ugyanis könnyen okozza az érzelmek hullámzását.
Amikor egy gyermeket tervező párnak nem sikerül a fogantatás, számos ok húzódhat meg a háttérben, mind a női, mind a férfi oldalon. Szerencsére napjainkban már az orvostudomány igazán hatékony abban, hogy felfedje a probléma gyökerét és megkeresse a megoldást.
A meddőségi vizsgálat egyik első lépése a spermiumok és petesejtek minőségének vizsgálata. Amennyiben ezen a téren ütközik nehézségekbe a fogantatás, úgy vagy az inszeminációt, vagy a lombikeljárást hívják segítségül. Ha a spermium a fő ok, az úgynevezett ICSI eljárást alkalmazzák: tehát nem több, hanem egy kiválasztott – minőségben megfelelő – hímivarsejttel végzik el a megtermékenyítés folyamatát.
A mióma több szempontból is nehezítheti a teherbeesést, de ha közvetlenül a méhnyálkahártya alatt vagy a méhüregben helyezkedik el, akkor megakadályozza a beágyazódást. A méhpolipok, azaz az endometrium polipjai, amelyek általában jóindulatú elváltozások, szintén fizikailag akadályozzák a megtapadást, sokszor azonban már a petevezetőkben való átjárást is.
Mivel a sárgatesthormon készíti elő a méhnyálkahártyát a befogadásra, valamint biztosítja a szükséges tápanyagokat a megvastagodott nyálkahártyában, ezért hiánya szintén meghiúsíthatja a beágyazódást.
Mivel a méhben lévő ciszták akadályozzák a peteérést, sokszor már a megtapadásig sem jut el a folyamat, ha mégis, fizikai jelenlétük szintén hátráltathatja a zavartalan működést.
Ahogy a megfelelő életmód segítség, úgy ennek ellentéte könnyen gátló tényező lehet. Így a túlsúly, a dohányzás, a túlzott alkohol- és koffeinfogyasztás szintén nehézséget okozhatnak.
A babát tervező nő életkora alapvetően fontos tényező, hiszen a termékenység az idő előrehaladtával csökken, 35 év felett egyre kevesebb az esély teherbe esni. Azonban még inkább megnehezítheti a fogantatást a korai klimax, a menstruációs ciklus megszűnésével ugyanis a petesejtek érése kerül veszélybe.
Amennyiben a pár valamelyik tagjának megváltozott a kromoszómaállománya, az ivarsejtek kromoszómaeltérésére is nagyobb az esély. Ez pedig nehezebb beágyazódást eredményezhet.
Nagyon fontos, hogy bár jó tisztában lenni a lehetséges nehézségekkel, bízzunk abban, hogy minden a lehető legnagyobb rendben zajlik majd. Tegyük meg a legalapvetőbb lépéseket, amelyek az életmódbeli szabályokhoz kapcsolódnak, hiszen ezek nemcsak fizikai jólétet, de lelkierőt is biztosítanak a vágyaink eléréséhez. Ha mégis segítségre van szükségünk, ne féljünk szakemberhez fordulni.
A ReproGenesisnél nem csak a vizsgálatokat és a kezeléseket tekintve leszünk biztos kezekben, hanem a ránk váró út emberi oldalát tekintve is értő, odafigyelő és empatikus támogatókat tudhatunk magunk körül. Ne feledjük, ha tisztában vagyunk a nehézségeket kiváltó okkal, gyorsabban eljuthatunk a megoldásig.
Mikor történik meg a beágyazódás?
Az ovulációt, illetve a megtermékenyülést követő 8–10. napon, körülbelül ötnapos folyamat eredményeként.
Mennyi idő után mutatható ki a terhesség?
A beágyazódás után a szervezet elkezdi termelni a HCG hormont, így a sikeres fogantatás akár a megtermékenyülés utáni 14. napon már kimutatható.
Mik a beágyazódás leggyakoribb jelei?
Enyhe alhasi fájdalom, pecsételő vérzés, a testhőmérséklet enyhe emelkedése, szédülés, mellérzékenység és hangulatingadozás.
Mivel segíthető elő a sikeres beágyazódás?
Egészséges, változatos táplálkozással, rendszeres mozgással, a káros szenvedélyek mellőzésével, valamint a megfelelő vitaminok és nyomelemek – például folsav, cink, szelén – pótlásával.
Mi okozhatja a beágyazódás sikertelenségét?
Többek között a nem megfelelő minőségű petesejt vagy spermium, a méh gyulladásai vagy elváltozásai, az alacsony progeszteronszint, a PCOS, illetve az egészségtelen életmód.
Foglaljon időpontot konzultációra ReproGenesis klinikánkon. Szakemberekből álló csapatunk a legalkalmasabb eljárást ajánlja majd, és segít a jövő megtervezésében.
Lépjen kapcsolatba velünk, és tudjon meg többet kezelési lehetőségeinkről.
Hlinky 144, 603 00 Brno, CZ
